agyf@sztalanító

 Olyan jó, h van ez a blog, ahova írhatok... ha nem lenne, vlsz a turulmadárra mászva kiabálnék a Szabadság-híd tetején, h "boldog vagyok és szerelmes"! 

Mert nekem van Valakim. és Valakinek vagyok én. már nem magam alkotok külön világot, hanem ketten teremtjük meg a saját Univerzumunkat. amikor egymás szemébe nézünk, és megáll a Föld.

Tegnap este is együtt voltunk. azt mondta szerelmes belém, és velem szeretne lenni mindig. olyan dolgokat mondott, hogy szeretné velem megélni, amelyek teljesen hétköznapiak, de együtt átélni a mindennapos mennyország lenne. jövőt tervez velem, és ez annyira, kimondhatatlanul jó, h sírni tudnék a boldogságtól. 

én soha nem akartam férjhez menni. úgy gondoltam, minek? de ha Ő kérne, két perc múlva a felesége lennék. gyereket szeretnék tőle, és esténkémt fogni a kezét, és sokmindent, de legfőképpen, egyszerűen csak létezni mellette. 

nem lehetek elég hálás a Sorsnak, hogy elküldte nekem, és éppen most. Megmentett sokmindentől. a többieket kidobtam, egytől egyig, sem találka, sem telefon, de még egy e-mail se. rajta kívül senki nem kell. és persze itt az agypara, amivel nem is foglalkozom. ha nem jött volna, biztos itt rettegnék és önsajnálnék, de most tudom, hogy élni fogok, minden rendben lesz, és miatta és vele fogok élni, és vigyázni fog rám. ok, kedden azért elmegyek MR vizsgálatra, de nem félek tőle. egészséges vagyok és boldog. az a két folt meg bőven elfér, úgyse látszik kívülről :D 

a munka miatt sem aggódom. igazából mióta itt van velem Valaki, semmi feszültség nincs bennem-maximum annyi, hogy remegek a hiányától, ha nincs velem. de ahogyan tegnap este is átölelt, és percekig csak szorított a Moszkván, hát ettől az érzéstől könnyebb lesz a lelkem. Most is számolom a perceket, hogy mikor merülünk el újra egymásban... 

teljesen elment az eszem. de imádom. 

 köszönöm az érdeklődéseket, még megvagyok. nem nagyon volt kedvem mostanában írni... bár sok minden nem is történt. próbálom átszervezni az életemet, próbálok jó útra térni :) mármint nem férfiaktól függeni, illetve egy állandó, viszonylag normálisat találni, mert szükségem van Valakira, így nagy betűkkel. az élet üsszesodort most egy ilyen Valaki jelölttel, a többieket építgetem lefele, bár úgy fest, maga a sors tünteti el a konkurrenciát. Haboskávé kiment a német lakásába egy hónapra. Sün eltűnt, mint szürke szamár, Főnök meg... hát ő a Főnök. de nem ragaszkodom annyira hozzá, Valakiben valahogy összpontosul az, amit mind a háromban szerettem. Valakit nem akarom elkiabálni, és mesélni sem fogok róla. annyi, hogy független :) ez már haladás a javából. 

Voltam neurológián, CT-n... (apámra rájött a lelkifurka, fizette privát). találtak két foltot az agyamban. biztattak, h nem lehet alian, de azért talán fáradjak el MR-re. most itt tartok. kaptam gyógyszereket, lassan egy szatíorral van, a mikrón sorakoznak, h ne felejtsem el bevenni. vettem hozzá májvédő teát is :)

nem kettyentem el. nem fogom feladni, akármi is van a fejemben. amúgy várom a sulit, és élvezek mindent, ami jó. igyekszem nagyon pozitívan gondolkozni. persze nem lettem amolyan cukormázas hurráoptimista, de másképp állok a dolgokhoz. nem görcsölök semmin. tudom, h nem lesz semmi bajom, tudom, h lesz egy nagyon jó munkám,és tudom, hogy lesz majd valaki, aki tényleg szeretni fog, és nem titokban. 

szóval itt tartok :)

szeretnék megint visszatérni a blogíráshoz, majd igyekszem rávenni magam. mostanában túl sokat hallgattam, nem csak itt, hanem úgy egyáltalán. befelé figyeltem. most már kifelé is szeretnék látni... 

 igen, még mindig itthon lógatom a lógatnivalókat. na nem mintha annyira sietnék vissza, elvagyok a cuki nélkül is. 

Voltam megint a házidokinál. holnap újra vérvétel+gyógyszerek. A hangulatom ingadozik, a gyomrom nem túl jó. lassantudok csak lenyugodni, ha egyáltalán. az a baj, h a stressz meg miegymás rohadtul túlnőtte már azt a szintet, amit meg tudnék oldani egy kis szabadsággal. soha többet nem akarok visszamenni.

Úgy döntöttem, h leszarom a szülői elvárásokat, és visszatérek az eredeti pályámra. nem tudom említettem-e már, de nekem van egy színész végzettségem is. viszont az én drága jó szüleim (akiknek én állat orrba szájba meg akarok felelni), már kezdettől marhaságnak tartották a dolgot, én meg hagytam magam. szóval a papír a fiókba, pizsamás meg menjen szépen polgárilag elfogadott állást keresni, mert úgyse lesz belőle semmi. viszont, még mielőtt elkezdtem dolgozni a cukiban, regeltem egy ügynökségnél. most hívtak, h mehetek statkózni az egyik napi sorozatba, ma voltam is. és akkor megmozdult bennem valami. semmi bajom nem volt 3 órán keresztül, jól éreztem magam, pedig semmit nem kellett csinálnom, csak nézni ki a fejemből, de annyira ez az én világom, h azt is elfelejtettem, h hányingerem van az egyik fasza gyógyszertől. szóval eldöntöttem, h végigjárom az ügynökségeket és regisztrálok, nem fogom hagyni magam. ha a szüleim nem is támogatnak, de van aki legalább hisz bennem:Főnök, Haboskávé és Sün biztatnak, h csináljam, ők segítenek, amiben tudnak. hát csinálom. 

ja, ma beszéltem apámmal. megint előkerült a hány kiló vagyok, ugye nem hagytam abba a fogyókúrát című fejezet. kicsit eldurrant az agyam.( Nem tudom fiúk, nektek mond-e ez valamit, de elárulom, h "s"-es a méretem.) gyerekkorom óta kifogásolnak rajtam valamit, a hajam, a ruhám, a súlyom én meg már lassan undorodva gondolok az evésre is, állandóan azon vagyok, h megfeleljek... miért? azért mert tipikusan az a kamasz voltam, aki egyszer széltében, egyszer hosszában nő. volt amikor kövér voltam, aztán hosszra is nőttem. aztán a vakbélműtétem után híztam meg legközelebb, de az egy kicsit komplikáltabb kérdés volt, inkább egészségügyi. DE AZÓTA LEFOGYTAM!!! akkor mért kell csesztetni? szóval kicsit kiakadtam, főleg, h 3 perc múlva megkérdezte fater, h ha jönnek bp-re, milyen kaját hozzanak. mondtam, h köszönöm, de ne hozzanak semmit, mert utálok az evésre gondolni is, és állandóan azt hallgatom, h még fogynom kell, és ebből elegem van, uh beszüntettem az evést. hallottam, h fennakad a szeme, de egyszer ennek is ki kellett jönnie. egyszerűen nem értem, mért nem képesek elfogadni, olyannak amilyen vagyok, pláne, h nem vagyok bálna. 171 cm vagyok és 60 kg.A BMI-m 20,52,  na bumm! akkor miről beszélünk? ha akkora zsíros állat lennék, nyilván a férfikoszorú sem venne körül, de apám nem vagyok elég jó. milyen szerencse, h van testvérem. majd ő lesz a tökéletes, engem meg hagyjanak békén. 

egyébként az evés téma nekem tényleg gáz, nem csak a sértődöttség beszél belőlem. töltöttem fel képeket általam készített kajákról-de azt tudni kell, h én csakis másnak főzök, magamnak sosem. és akkor eszem, ha más eszik velem. most azért van kaja a hűtőben, mert a Főnök szatyorszám hordja. ha ő jön, még eszem is, de pl ha egyedül kell reggeliznem, akkor maximum egy kávé játszik, a felvágott megy a macskáknak. szóval én kirakatevő vagyok. tudom, gáz-de evvan. 

le kéne nyugodnom, felhúztam magam. gyakorlatilag a semmin. az a baj, h nem tudom elmagyarázni, h miért ennyire fontos amit apámék mondanak, holott ugye elég rég nem lakom otthon, és régen sem volt egyikük sem a szeretet és az akolmeleg mintaképe. én mégis állandóan csak a kedvükben akarok járni, de sosem sikerül. ez viszont nem gyengén frusztrál.... ahhh, tényleg nem tudom elmagyarázni. 

anyám, mennyi baromságot leírtam. ja, és holnap vérvétel. nemakarooom!

 kissé eltúntem, de már itt is vagyok az aktuális kisszínessel. 

na azért sok említésre méltó nem történt-illetve talán annyi, h hétfőn kissé besokalltam a cukiban. mindenféle tüneteim elkezdtek felerősödni brutl, és rohadtul kimerültem, így kedd óta betegszabin vagyok, remélhetőleg minél tovább. persze nem csak a habokra-a manduláim megint nem túl fényesek, nameg a dokinak az sem volt lényegtelen, mikor beszáoltam a fejfájás-mellkasfájás-szédülés-stb kombóról. így persze azóta már vérvétel is pisileadás is történt. ma elballagtam a leletekért, 5 csillagocskát találtam, ami ugye nem stimmel. ezek közül magamtól kb annyit értek, h vérszegény is vagyok, dehát istenem, abba még nem halt bele seni, a többit majd a dáktör megmondja. gugli a barátom,de mikor megnéztem az egyik csillagos izét (jóóóó magas fehérvérsejszám a vizeletben), akkor hagytam is a faszba az egészet, mielőtt megijednék, h úristen mi bajom van. 

a lovagjaim megvannak, köszönik. Sün munkát keres nekem, Főnök elvisz sétálni, ill zsákszám hordja a kaját, Haboskávé meg szórakoztat. 

én meg igyekszem kihasználni a szabadidőmet, egyrészről ugye én is böngészem a hirdetéseket, másrészről elintézem a millió apró szart, ami egy háztartásban adódik, na meg macskázok, olvasok, szóval kipihenem a cukrászdát, és felépítem magamban a kiegyensúlyozott pizsamást, mert már lassan saját magamtól is agyfaszt kapok. 

adok egy kicsit a szórakozásnak is, Cittrom barátnőmmel szombaton amolyan augusztus 20 klasszikot tartunk, evés, ivás, séta, tüzijáték, vattacukor, bóvli-nekem ez a nyaralás. de ez nagyon jó mindenesetre :)

szóval az én életem egy hullámvasút-ezt ugyebár tudjuk. és igen, magamnak kavarom a szart, de a jót is. nem tudom mi lesz velem, mi lesz belőlem, jutok e valahova, vagy annyira depressziós leszek, h egy szép napon idő előtt távozom a világból. mindennek meg van bennem a lehetősége. bármi lehet velem, és vigyáznom kell, mikor mit döntök. instabil vagyok, és másokba akarok kapaszkodni.

a szarabbik része, h a Főnök meglátott, ahog kiszállok valaki másnak a kocsijából. ezen berágott. én valahogy kettősen értékeltem magamban a dolgot: egyrészről sajnáltam ezt a buktát (pedig a valaki más (nem Haboskávé) "csak" megcsókolt, semmi más nem történt) másrészről pedig valahol felháborodtam azon, h valaki leselkedik utánam, amit viszont mocskosul nem szeretek, pláne, h annak a valakinekmégiscsak otthon szundizik b. neje. mondjuk ma este eljött megint kutyát sétáltatni, és kibékültünk...

viszont (igen tudom, anyagias kurva vagyok) megismerkedtem újfent Valakivel. Sün (így néz ki) szintén nem a nyomorgó művész kategória, konkrétan alig bírtam bemászni a terepjárójába. ennek ellenére egy értelmes, nem beszűkült, nem anyagias fickó, ami határozottan tetszik. 7 órán át sétáltunk és beszélgettünk.

 namost. hogy ki lesz az a dicső lovag, aki kirángat a depiből, az még a jövő titka. én bízom benne, h egyszer csak kisüt a nap. annak ellenére ugyanis, h ennyien kényeztetnek, én kurvára magam alatt vagyok. oké, sok a bajom. nyilván egy hisztis picsának tűnök. de nekem tulkképpen nagyon egyszerű lenne a megoldás: valaki, aki itt van, és átölel. mindig. 

 hú fiúk, termeltek rendesen :)

 ma-istennek hála- szabadnapom volt. 9ig aludtam, viszont úgy ébredtem fel, h az első gondolatom az volt, h nem akarok holnap bemenni. jó mi? tiszta óvoda. aztán takarítottam, mostam, főztem. ezt: 

ez történetesen tejfölös-baconos-sajtos csirkemell borsóval és hercegnőburgonyával. a Főnöknek is ízlett, ezt ebédelte. na most legalább már azt is tudja, h nem csak szopni, hanem főzni is tudok. takaros személyi asszisztens lehetnék! 

apropó Főnök: ugye mindig hoz ezt azt, kaját, cigit, inni, stb. a névnapomra egy doboz raffaellot kaptam, meg vmi más csokit, meg melesleg 20ezer ft-ot, mert nem volt ideje vásárolni. kicsit meglepődtem. nem is kicsit. aztán tegnap este megint jött, hozott mindenféle felvágottat, cigit, meg adott 5ezer ft-ot, mert most csak ennyit tudott hozni. na felakadt a szemem megint elég rendesen... de nem is ez a lényeg, hanem, h mondtam neki, h ma csinálok rakott krumplit (mert akkor még az volt tervben, csak aztán kibújt belőlem a kreativ kisördög, nameg a sparban 500ft-ért vettem habzsákot, nyehehe), és kérdeztem, h szereti-e. mondta, h nem szereti, mire én, h akkor mit szeret. mire azt mondta, h engem. és ez olyan jól esett :) és a melóhelyről vittem neki egy marcipánfigurát, és láttam, h tökre örül neki, őszintén. 

ma nem volt komolyabb rosszullétem. tegnap meló közben egyszer, de elkezdtem magamban mondogatni, h nincs itt a házisárkány, nyugi, nincs baj. tegnap előtt viszont nagyon-nagyon-nagyon rossz volt. konkrétan azt hittem meghalok. szédülés, mellkasi fájdalom, torkom elszorult, nem kaptam levegőt... pffff, ez monduk nem állapot. ok, fiúk, lehet, h hiánybetegség, de milyen hiány okoz ilyet? 

ja, megkaptam az mnyp pénzemet... tippeljetek mennyi? 3700 ft. nyehehehehe!

 szal sikerült magamat lelkileg totálisan leamortizálni. nagyon durván kész vagyok, és nem tudom meddig bírom cérnával. 

a legújabbak a pániktünetek, amiket sikerül produkálnom. minden átmenet nélköl elkezd hullámozni a szoba, mintha ittam volna nem keveser. izzadok, közben fázom. nem kapok levegőt, szorít a mellkasom, szorít a torkom... persze nem egyszerre, ezeknek a dolgoknak változatos kombinációja szokott előfordulni, h biztos ami biztos, ne unatkozzam... az egyik ismerősöm javasolta, h forduljak talán orvoshoz, mert ez nem tréfa-akár tényleg "csak" lelki eredetű, akár esetleg valami szervi bajom van. de nekem se pénzem, se időm erre az egész macerára. mondjuk valamit ki kell találni, mert pénteken majdnem lefejeltem a fagyispultot, mikor rám jött benn ez a szar. és ha esetleg valakire ráborítok valamit, mert megindul velem a tér, abból kurva nagy cirkusz lesz, az tuti... 

a Főnök (tudjátok AZ a fickó) szintén javasolta, h forduljak vmi szakemberhez. meg mondta, h aggódik meg minden. meg lelkiismeretfurdalása van miattam, mert én munkára jelentkeztem, ehhez képest most már minden este kézenfogva andalgunk egy közeli tó partján és mindenféléről beszélgetünk-ápolgatjuk egymás lelkét. ja igen, az a meló: adódott náluk némi szar, de ezt nem ecsetelem, mert titoktartást fogadtam. és nem akarok lófejet az ágyamba  :) szal most ezért bizonytalan, h hol leszek én az ő életében. br isten az atyám, nekem az is rohadt jól esik, h hív, ír, minden este jön, elvisz, sétálunk, puszilgat, fogja a kezemet, kaját hoz, meg ilyesmi.... lehet bárhogy facsarni, de ilyen pasi mostanában nem nagyon jutott. 

a másikpasi, Haboskávé is nagyon cuki, de egy fokkal tartózkodóbb. Főnök leszarja, h mit gondolnak róla, vagy rólunk ha meglátnak Haboskávé szerintem kicsit konzervativabb. bár a fene tudja, mert a múltkor meg, mikor elvitt kajálni, minden zavar nélkül fogta meg a kezemet, és amikor sétáltunk (szintén kézenfogva) magához húzott és szintúgy leszarta az esetleges véleményeket. ja és péntek este pizzát sütött nekem :) és ha hozzá megyek, mindig óriási habos fürdőt csinál, ami annyira jó. kicsit elkényeztetnek, de nagyon élvezem. 

egyébként most volt az első szabad hétvégém, és hazamentem-mármint anyámékhoz (apám elfelejtett szólni, h már nem nyaralnak, így őket kihagytam a kékszalag túrából). igazából semmi extra. anyámmal mélyebb dolgokról beszélgetni elég meddő kísérlet. a pánikparámat elő se adtam, ugyanis szerinte pánikbetegség nem létezik, azt az unatkozó celebek találták ki. na most nem unatkozom és celeb sem vagyok, de kurvára szarul érzem magam, és nagyon jól esne, ha ezt gyakorlatilag idegen férfiakon kívül anyám is komolyan venné, de kinek mi jutott... nekem a férfiak, és laglább ők vannak. meg amúgy is-ha elkezdek valamit mesélni, anyám két mondta után elkezdi a saját dolgait... mindegy, h kutya, macska vagy munka story, az övé tuti izgalmasabb és fontosabb. így inkább hagyom őt kibontakozni. 

annyi fáradt vagyok, h el se tudom mondani. iszonyú aluszékony lettem, legszívesebben ki se másznék az ágyból. jobban belegondolva ez nem csak egy frázis, ha tehetném ki se lépnék a szobából...

 nem nagyon volt mostanság szabad estém az írásra, meg mondjuk idegrendszerem se sok... 

egyre fáradtabb vagyok és egyre nehezebben viselem a napi 10 óra tömény szivatást. nem akarom utálni az embereket, de sajnos lassan már válogatás nélkül, ránézésre gyűlölöm az összeset, és szép lassan csavarodok be. 

tegnap sajnis nagyon elborult az agyam. egész nap én csináltam mindent, mert a kolléganőmnek  nem volt kedve dolgozni-hol cigizett, ol telefonált, hol boltba ment, ha egyik sem, akkor meg népes retyerutyája jött be pletyizni. és egy ilyen nap vége felé talált meg a tulaj azzal, h nem cserélek elég gyorsan pénztárgépszalagot, stb. kurvára ideges lettem, és nem tudtam megszólalni, h konkrétan én abban a szarban nem is tudok egyáltalán szalagot cserélni, mert NEM MUTATTA MEG SENKI, H HOGYAN KELL. és amikor én nem tudok megszólalni, akkor van a nagyon nagy baj. elkezdtem fehéredni, és éreztem, h neki fogok menni a tulajnak. szerintem ő is levette, h valami van, mert elköszönt és kiment. annyi előnye volt, h a pult két oldalán álltunk, és közel volt az ajtóhoz. miután elment, még telibe rugdostam a mosogatót, majd közöltem a kolléganőmmel, h én elmegyek, ha észreveszi a tulaj vagy a házisárkány és kirúgnak akkor további jó munkát. és elmentem. 

azért nem őrültem meg, mert találkoztam az egyik lovagommal (meséltem, h osztódással szaporodnak?) kidühöngtem magam, ő hazavitt, csinált nekem fürdőt és kényeztetett. még virágot is kaptam a névnapomra! (na hogyan hívnak engem?)

azán hazahozott, és jött a másik lovag, aki ugyebár személyi asszisztenst keres (vóbezony, közben udvarlóvá lépett elő, a drágám). megsimizte a fejem és hozzábújhattam, még jobban megnyugodtam. most is őt várom, ő most akar felköszönteni :) 

annyira sajnos még ő sem bírt lenyugtatni, h ma ne remegjek az idegességtől, és persze a kolléganőm ma is szart a fejemre, ugyanúgy mászkált, én meg csináljak amit akarok... klassz. mindenesetre megkérem a lovagom, h sürgősen találjuk ki mi is lesz ezzel az asszisztenciával. mert kicsit kezdek bekattanni..

 megnéztem végre ezt a filmet. sejtettem, h ki fogok borulni tőle...

nem sokat írtam az eddigiekről. de az én életem is valahol arról szólt mindig, h ha kérek aprót, akkor adjanak egy 50est... (nem tm meg van-e a film nektek). nem vagyok jó, vagy ártatlan, legfeljebb próbálkozom azzal, h "normálisan" éljek, de sajnos nem sikerül. azt hiszem nem lesz kutyából szalonna. a filmben Hollynak persze ott volt Paul, de nekem nincsen Paul Varjakom. senki nem fog Tiffanynál ropihoz csomagolt gagyit gravíroztatni... 

az a baj, h valahol a lelkem mélyén nem is akarok megváltozni. élvezem, h fél perc alatt eltekerem bármelyik gazdag pasas fejét, nekem ez a hobbym. ez az egész cukrászda meg társkereső annyira nem én vagyok, és nem is fogom sokáig húzni. lehet, h anyagiasnak fogok tűnni, de nekem nem pálya egy másik ruppótlan huszonéves, akinek esetleg a cigit is én veszem, mert összekever az anyjával és még a csiklómat sem találja... 

a két fehér lovon közlekedő potenciális lehetőség nagyszerűen koordinálható az életemben (most még). tegnap a Főnök, ma a Haboskávé. mindkettő máshogy szeret. máshogy ér hozzám, máshogy csókol meg, és mást mondanak, de ugyanúgy értenek az én nyelvemen és értenek a testemhez, és ez annyira jó, és boldog vagyok arra az időre. 

tegnap a Főnök elvitt egy diszkrét budai panzióba, és mivel emlékezett, én behugyozok a szép kilátástól, ezért az erkélyünk a sas-hegyre másrészről a városra nézett. imádtam. szoba kilátással... (jajj ne, megint, és ráadásul haboskávé szerint kiköpött Audry vagyok). nos becsületesen meg lettem dugva ez tény. hogy ez rendkívül jól esett az is tény. és jól esett mellette aludni is. aztán reggel hazajöttem és még ráaludtam kicsit az éjszakára :) 

aztán délután meg Haboskávéval voltam. speciel csak egy sétát meg max egy mozit terveztünk, de ahogyan két rétes után a normafánál andalogtunk egy hirtelen záporban olyan szinten bőrig áztunk, h egyszerűen a bugyimból is csavarni lehetett a vizet... úgy esett, hogy konkrétan nem kaptam levegőt, a piros-fehér csíkos blúzom rám tapadt és átlátszott.... uh a kocsiban le is vettem a francba a rommá ázott melltartómmal együtt, Haboskávé meg előhalászott egy pólót. kértem, h vigyen haza, hozzá haza, mert még nem akartam otthagyni, de nem tartottam volna célszerűnek ill. kényelmesnek, ha ő jön ide. szal felmentünk hozzá, megszabadultam a ruháimtól-aztán vettünk egy forró fürdőt. együtt. szerintetek? nagyon jó :) nagyon-nagyon-nagyon jó. imádom a világító kék szemeit, és ahogyan mosolyog rám. amikor tüzet ad... mindent. amikor megszáradtunk (kivéve szegény blúzom, ahelyett kaptam egy pólót) elvitt kajálni, utána hazahozott... 

azóta vele emilezek, a Főnökkel telefonon kommunikálok. nem tom mi sül ki ebből. de nem hiszem, h Paul Varjak holnap becsöngetne. 

 szóval igen, tudom meredek ez az egész, amin töröm a kis fejemet. és én ennél sokkal okosabb meg tehetségesebb meg akármilyenebb vagyok. de nincs lehetőségem ezt bebizonyítani... számtalan helyre küldtem önéletrajzot, nem és nem kellek. és én csak azt tudom, h egy életem van, és egyszer kell jól csinálnom, h ne úgy kelljen élnem, mint mondjuk anyámnak, aki lassan 50éves, látástól mikulásig dolgozik, nyaralni nem tud, semmire nincs pénze, és állandóan csak szív. na ezt nem. és azt se szeretném, ha neki még sokáig így kellene tengetnie a mindennapjait. 

akárhogy is, de élnem kell azzal az adottsággal, h fél perc alatt bárkit leveszek a lábáról. nem a Főnök (őt így fogom hívni) az egyetlen potenciális megmentő, aki felmerült, mint lehetőség. Ott van Haboskávé is (egy vendég), aki szintén ostromol. telefonon, emilben, fészbukon. szintén volna lehetősége arra, h kicsit könnyítsen az életemen.

mondjuk, ha nem érzenék vonzalmat, biztos nem csinálnám. megjátszani hosszútávon nem tudnám. próbáltam, még tavaly, de az a pasas szintén pénzeszsák volt, és csak az-az érintését sem bírtam elviselni, uh másfél hét után feladtam a küzdelmet önmagammal, és beintettem neki, mondjuk ezt érthetően nem kultiválta, de ez már egy másik story. szóval minden áron, bármi áron azt nem. amíg tudnám szeretni, amíg vonzódom hozzá, addig meg miért ne? miért ne lehetne egy kicsit könnyebb? nem tudok hinni a népmesékben, h hosszas szívás után megkapod méltó jutalmadat. ez már nem az a világ sajnos. 

ráadásul mindkét pasas tud udvarolni, úgy, ahogy én szeretném, és ahogyan társkeresősöktől vártam volna. érdekes nem? társkereső-ahol mindenki le akarja nyomni a fejem, közben meg az adatlapján komoly kapcsolatot keres. itt meg, ahol azt várnám (most a Főnökről beszélek), h az önéletrajzom után kíváncsi arra is, h mekkorára tudom nyitni a számat, a pasas csokit hoz nekem, megkérdezi melyik a kedvenc virágom, elvisz megmutatni egy gyönyörű kilátást... Haboskávé felhív, csak hogy Kosztolányi verset mondjon... mi ez? mi ez a világ ahol élünk, ahol minden fordítva van? 

 igazából most már nagyon-nagyon-nagyon telik a pohár melóügyben. iszonyú feszült vagyok, most már a házisárkány sem kell hozzá. egyre nehezebben viselem az embereket, a meleget, a 10 órányi állást, mindent... és én nem akarom megutálni az embereket, meg nem akarok megkeseredett lenni, de sírni tudnék ettől az egész szellemi leépüléstől meg egyformaságtól, h mindig minden napom ugyanolyan, semmi, de semmi nem történik, max az idióták mások akikkel néha találkozom... ennyi. 

aztán még ba múlt héten jelentkeztem egy álláshirdetésre, személyi assisztensnek. nem kell hozzá nagy zsenialitás, h kitaláljuk, h a főnök esetenként extra szolgáltatást is szeretne, de én hirtelen felindulásból jelentkeztem. ha nem  nagyon undorító a pali, akkor mi bajom lehet? senkim sincs, a melómat utálom, miért ne? 

meg is kerestek, és tegnap este találkoztam is az emberrel. nem undorító, sőt, kifejezetten tetszik. de most jön a vicc! állítólag elindítottam benne mindenféle érzelmi történést! állítólag bizsereg! elég furi, meg nem tom elhigyjem e... a kocsijában ültünk a házunk előtt, és szorongatta a kezem, és uszkv fél perc alatt elárult magáról mindent. és hív telefonon. és tényleg mindent tudok már. és ő is kérdez... 

szóval, bár nem akarok naiv lenni, de ez rendkívül jól esik. és igazából csatázok magammal, egyrészről, ez annyira nem tisztességes dolgo, másrészről, ha belegondolok, tényleg nem undorodom tőle, szellemi tevékenységet is kellene folytatnom, plusz volt már főnököm a pasim, jóval kevesebbért. 

szóval most légy okos!

 pfffffffffff, szét vagyok esve, jaaaaaaaaaaaaaajjjnagyoooon! hazafelé a buszon majdnem elaludtam... 

tegnap este iszogattunk kicsit Szerénkéékkel, én ugyan nem voltam annyira makonya, de nem mondhatnám, h kockásra aludtam a buksimat. nyafff. szal estére már nem is a négynapos gyümölcskosárra hasonlítottam, hanem arra a franciakrémesre, amelyiket a minap elkúrtak a termelőben és elkezdtek sorban hanyatt dőlni. csak az én tetejemről hiányzott a karamell, amit amúgy is utálok. na és ehhez jött a kolléganőm, akit szeretek egyébként, csak rohadt kíváncsi, be nem áll a szája, és naggggyon fárasztó tud lenni, mikor minden kurvaanyját megkérdez. 

na meg a pasik is kedélybeteggé tesznek... a hiányuk. ugye elég szövevényes az életem, és valaki mindig belekavar a képbe, és megmozgatja a kis lelkemet. az a baj, h a lélekmozgatók nősek. igen, így többes számban. Ormányost már leszarnám, ő csak a hallgatásával tűnik ki a tömegből. de van két másik talányom. az egyik egy régi ismerős, akivel már volt ez az-de a család. de nekem nagyon fontos, és nagyon jó vele, és melegít a gondolata is...de sosem lesz az enyém ÚGY. 

a másik egy vendég, aki visszajár, és már találkoztunk civilben is, és naponta kétszer felhív, és ilyesmi. vele még nem volt semmi, azon kívül, h egyszer elkísértem a praktikerbe, és a kerti zuhanyoknál megcsókolt. szintén gyerek, szintén feleség, de náluk állítólag semmi nem stimmel, és állítólag már menthetetlenül vége. és vele is jó lenne. a régi ismerőshöz viszont jobban ragaszkodom, és tudnék titokbn harmadik lenni, és ilyesmi, ha ő akarná, és várnék rá, és egyáltalán... amikor a társkeresős majom le akarta nyomni a fejem, akkor képes volt este 10kor sétálni velem, meg pikniket rögtönözni, és odabújhattam hozzá, és nem nyomta le a fejem. hát így. 

és persze a csoporttárs. ajjjajjj. hol a vége? 

 kész vagyok mint a mateklecke, totális überdepi, borz alom.... nyáááááááááááááááááááá!!!!!

az Ormányos bájosan küldött egy sms-t, h csak a jövő héten ér rá. klassz. egy szájbakibaszott sms.... kééééééééééééééééész.... meg ma volt a 6.napom a melóban. horrror. a hatodik oxigénhiányos kibaszott rohasztó nap. 

éééééés, a csoporttárs eljött értem ma melóba. ettünk egy magnumot (höhö, a fagyislány magnumot eszik) és beszélgettünk a kocsiban, meg hazahozott, és érzem a vonzást, és akarom, és érzem, h ő is akarja, mert szájrapuszi meg minden, meg kicsi hozzáérések... de több nem, ennyi, mert az a komplexusa, h én 18 évvel fiatalabb vagyok...és? ÉS? 

kurvára elegem van, h minden frigid bányarémnek van pasija, nekem meg nem jut egy normális. és közben nem akarok neurotikus lenni, és görcsösen akarni, de néha annyira ki tudok ettől az egésztől borulni, h el nem tudom mondani.... 

faszom. valaki jöjjön és szeressen.... bár legalább már van egy bolhás kismacskám, akit megölelhetek. de Ő nem tud engem megölelni. én akarok lenni a gyengébb, engem védjenek meg, engem becézzenek, és egyáltalán-"h mindig megértek, hol leszek én?"

később

nem akarok nyavalyogni. nem akarok gyenge lenni, de az vagyok. most lehet itt a Pasik kiábrándulnak belőlem... de e is én vagyok, hiába vagyok vagány, meg talpraesett, meg sugárzó meg a tökömtudjami, ez a sérülékeny valami is bennem van, s ezt érzem, és néha tényleg fájdalmas így lenni.... pláne nekem, aki nem tűröm a kudarcot... jó lenne végre csak egy kicsit gynegének lenni. vagy határozatlannak. ezt a luxust csak az engedheti meg magának, aki mellett van valaki, akire támaszkodhat, aki megmutatja, h merre.... és én ugye magamra számíthatok, ls emiatt állandóan erősnek kell lenni, mint a bikaszar, és lehet, h közben meg ez az erősség az, ami miatt a férfiak talán nem közelednek. de mit csináljak, ha megszeppent kislány lennék, akkor már éhen haltam volna kb, vagy legalábbis tuti még nagyobbakat koppanok, és akkor ez itt egy ördögi körforgalom, de merre van kifele? hol van otthon? 

 megérkezett eddig sem egyszerű otthonunkba két gyermek: Freddy és Kleo. igeeeen, ők macskák! és igen, ketten... lehet, h kicsit elhamarkodott döntés volt? de aaaaannnyira cukiiiik! nem lehetettt egyiket sem otthagyni :) Kleot Szerénke választotta, fekete fehér, Freddyt meg én, ő tökfekete. naná! hátha végre szerencsét hozna. 

szombaton Ormánynál aludtam :) Ormány Kapitány :D jó volt, de ma speciel még nem jelentkezett. mondom ezt este 10kor. de akkor sem leszek neurotikus!!!! klassz lenne már egy klassz pasi. egy normális. na jó, nem sírok. de igen! akadna jelentkező? 

holnap lehúzom a hatodik napomat, aztán végre kettő szabad. már nagyon várom. jó lenne Ormányos Kapitánnyal, hátha.... ha más nem, akkor meg kifekszem a napra és feka leszek,, 172 centi, 60 kg, formás mellű, stb, és mindenki bekaphatja-jelzem ebből még csak a fekaság nem stimmel, szal jók az esélyeim. :) 

egyébként meg nem értem a pasikat. mindegyik bámul, de mért nem csinál valamit??? bámulni én is tudok. vagy osztogassam a pult mögül a telszámomat? nem akarok kétségbeesett, magányos nő lenni, aki a végén beéri a kevésbé jóval is. egy nagy, egetrengető szerelem kell!! de hol? 

 ma kb annyira melegem volt, h erős késztetést éreztem arra, h beálljak ruhástól-kötényestől a zuhanyzóba... de kénytelen voltam beérni némi testemen szétkent jégkockával. pedig már alig volt rajtam ruha-ha ennél lejjebb vetkőzöm, nemhogy megbüntet az ÁNTSZ, hanem kérdés nélkül tarkón lőnek. 

járjon már le a mosógép... még van fél óra a progiból, de muszáj mosnom... grrrrrrrrrrrrrrrrrrrr... oké, legalább nem teknőbe kell hajolgatnom, de speciel szeretnék már békésen elnyúlni... csakhát durva mennyiségű pólót fogyasztok, és eszem ágában sincs felvenni a műszálas egyenszart, amikor nem látja a házisárkány. az alá a borzalom alá aztán fújhatom a 72órás dezodort, másfél óra után már horror... 

egyszerűen nem térek napirendre a meleg fölött. ráadásul nálunk az a sóher törpe (a tulaj) mindenen spórol, így a klíma sem megy. szerinteeeed? ma már nem csak a pult mögött volt a brutál, hanem az asztaloknál is- Hókifli becenevű törzsutasunk elaludt a szokásos hókiflije fölött. nem viccelek! B. egyszer csak oldalba lökött, h "nézzedmá!" és a fickó ott bólogatott a széken. egyből lábujjhegyen mosogattam. aludjon csak szegény. meg azt is megnéztem volna, h porcukros lesz a homloka. 

ja, egyelőre nem fogott az elsőrandinhirtelenfelindulásbólnedugjál átok. A pasas (Ormány) ma is hívott, h gondol rám, meg minden-és hogy holnap talizzunk. persze nála :) nanáhogy megyek! nagyon bejön :) az Ormánya is. meg reménykedem, h ez TÖBB lesz. hogy fontos leszek. ÉN leszek, akire gondolnak, meg szeretik, meg vigyáznak rá... rohadt naiv vagyok, de ez is hiányzik. ámen!

 annyira, de annyira fáradt vagyok, h gyakorlatilag cserepesek a gondolataim... mint a kígyóbőr, vagy a hal teste, mindenféle pikkelydarabok peregnek ki a két fülem közül... pedig ma lájtos nap volt. ellenberger tegnap, hohóóóóó!

(amúgy tényleg beállt az agyhalál. olvasom a kommenteket negyed órája, és nem fogom fel. az mi?)

szóval tegnap sikerült féktelenre venni a figurát-hurrá nyár, hurrá szabadnap, hurrá, h még csak huszonöt vagyok. aha. társkeresőn megint találtam egy fickót. helyeskedvesaranyosokosteccik. és viszont. így tegnap találkoztunk. természetesen nála. de megígérte, h ha ott alszom, akkor reggel a halálf@száról (ahol ő lakik) átszállít a halál másik f@szára (ahol viszont dolgozom). nem gondolkoztam sokáig :) 

élőben is bejön a fickó :) nagggyon :) pont akkora orra van, ami különösen tetszik. igen, szeretem a nagy orrú pasikat. nyammm! szal elmentünk hozzá, beszélgettünk, meg izé, aztán jól egymásnak estünk. az asztalon. aztán még különböző helyeken, és Csillaggyermek! nyeltem! de nem azért mert úgy alakult-hanem mert bejött :)))) 

aztán főzött is-azaz rendeltünk kaját, és irdatlan mennyiségű fröccsöt betermeltünk és megnéztünk három filmet. aztán hortyogtunk reggelig. ámen. 

csak aztán ma betett a sok fröccs utórezgése+a hirtelen meleg... uh rommá olvadtam, kb mint a meggyfagyi, csak engem nem lehetett leselejtezni, meg beletuszkolni a lefolyóba... sajnos :( uh ki kellett húznom valahogy estig. de legalább fizetést kaptam. asse kutya. 

olvasom Szabó Magda Liber Mortis-át. jó lenne egy ekkora szerelem. vagy nem, mert aztán az ember egyedül marad...

 és el kéne indulni az okmányirodába, kihasználván a szabadnapomat, és megcsináltatni végre a személyimet, mert az meg lejárt, mint az a négy darab kefir, ami a hűtőben ólálkodik, és lassan lesből támad. az előbb úgy láttam, h már haditanácsot tartanak, fel akarják a falni a kinderpingimet. 

szóval kábé ennyire vagyok tevékeny állapotban. a vérnyomásom a bokámnál lézeng, uh betoltam a mai 3. kávémat, amitől viszont csak a szívem zakatol. bár, ha már nincs arra érdemes Úr, legalább a kávé dobogtasson meg, nem? 

a mai napomat a gép előtt töltöttem (leszámítva azt az öt percet, amíg kisikáltam a dógozós pacskeromat). felváltva nézegettem az álláshirdetéseket meg a pasikat. imádom mindkét húspiacot, nekem ez az extrémsportom. persze megkérdezték ma is így virtuálisan, h ha úgy adódik lenyelem-e (nyilván nem az állásportálon). erről Samantha jutott eszembe a Szex és New Yorkból, aki hasonló kérdésre azt válaszolta, h "csak ha meglepődöm!". én meg visszaírtam, h ha úgy adódik le, végülis nem mérgező. lehet nem tetszett a válaszom, mert azóta nem írt a pasas :D de mit kellett volna írnom? persze, szívesen, a kávéba is csak ezt kérem? legalább őszinte vagyok basszus. sztem nincs olyan nő, aki őszintén, szívből nyeli a cuccot, mint kacsa a nokedlit, max ha "úgy adódik", azt szevasz, nem kell eből se tragedoszt csinálni. de neeeeeeem? 

na csak fel kéne öltözni. az a rohadt személyi ki tudja mikor kell. hátha kapok valami melót, akkor a belépéshez csak kellene virítani :D ámen!

 szóval ma láttam egy halálszar filmet, amiből egy órát simán kivágtam volna... de kezdjük az elején. 

szóóóóval, ma már nem panadollal keltem, uh gondoltam elég tökös (és mandulás) leszek ahhoz, h kitakarítsak. valóban, a konyhával gond nélkül végeztem, ragyogóra sikáltam a mikrót, stb, közben ment a Dallas, Pameláról levették a kötést, azannya, mik vannak! na én meg beszabadultam közben a fürdőszobába. a baj ott kezdődött, h a konyhában találtam ecetet. gondoltam lakótársaim megbocsájtják, ha hiányzik belőle egy deci, hát vízkőoldjunk! locsoltam a kád peremére, és élvezettel figyeltem, ahogy visítva oldódik a vízkő. aha! csak közben meg a kád alján már ott figyelt a domestos. és megérkezett hozzá az ecet. kezdi valaki sejteni? szóval állítólag klórgázt fejlesztettem, de tény, h becsületesen büdös volt. kb. annyi volt a szerencsém az ablaktalan fürdőszobában, h 1) sosem élveztem a kémiaórákat, tehát nem álltam meg, h szag alapján elemezgessek 2) a zuhany a kezemben volt, és egy vízfröccsel lefojtottam ezt a nemes párlatot. másfél percig bírtam, aztán vágtattam ki, mint a hülye. persze, mert hülye is vagyok basszus, szal oké, h kémiából is majdnem buktam, de ez azért meglehetett volna kisagyban, h vagy egyik, vagy másik......pfuujjjjj. 

na aztán jött rogánantal. illetve nem jött, mert írt, még tegnap, h menjünk moziba, nevezzek meg három filmet, amit látni szeretnék. írtam 3at, erre ő kitalálta ma, h ne is menjünk moziba, menjünk fel hozzá. namost. én már jártam budapest összes trükkös idiótájával. aki inkább lakásra menne 3. randin az: 1)smucig 2)csak szexpartnert keres 3)pánikbeteg neurotikus 4)ha hozzám akar jönni, akkor van valakije.  és én nem akartam megint beletenyerelni a szarba, uh finoman vázoltam neki, h khmmmmmm... nagyjából megírtam a fenti 4 pontot, és hogy ne haragudjon, nem akarok mármegint, érti??? értette. uh elmentünk a transformers nemtmmennyire. mikor megírta, h mit nézünk, kicsit megemelkedett a szemöldököm, mert ezt egyáltalán nem akartam látni, de semmi gond. én ragaszkodtam a mozihoz, nem akartam hozzá menni, akkor válasszon filmet ő, meg amúgyse kergettek csecsszopó koromban az asztal körül, h mennyekmár 3D-s moziba. szal jó, transformers. 

filme előtt még arra is szakítottunk időt, h megtárgyaljuk, ki milyen tempóban szeretne haladni. remek!

szóval a film. hát nem vagyok egy rézandrás. meg nem is én fizettem. de ekkora szart én még nem láttam! és az a legszebb, h nagyon olyan dolgot se tudok kiemelni, h mi volt a gáz, mert nem tudom gyak, mi volt a story!!!! az egészből arra emlékszem, h alkatrészdarabok hullottak az arcomba, és a krinolinszájú picsának többszörös zuhanás, esés, meg egy komplett verduni csata után még mindig fehér volt a blézere, és a lábán volt a magassarkú. ja és tudott benne futni. ennnyi!!!! 

de hálistennek rogánantal is égett, mint a rongy, h pont erre a kapitális baromságra vett jegyet, és a következőt már nem kell megnéznünk. huhhh. 

ja, és baromira örülnék, ha valaki hozna valamit enni. éhen püsztülök :(

 olyan beteg vagyok, mint a záááááálllaaaattt... itthon fetrengek és nyögök. konkrétan olyan sebek vannak a rohadt manduláimon, h csak is kizárólag folyékony dolgot tudok bevinni a szervezetembe. esetenként még az is szopás. 

persze a melóhelyemen marhára empatikusan kezelték a kérdést. ugyanis, hétfőn szabadnapos voltam. eljött rogánantal, megnéztük a hetediket, majd felmentünk fagyizni a melóhelyemre (de csak mert tudtam, h a köcsög házisárkány, illetve bájos csatlósa (ja mert olyanja is van) szabin vannak). na megfagyiztunk, aztán rogánantal történetesen itt aludt, hogy-hogynem, de nem akaródzott neki se hazamenni, meg én se akartam kirugdosni az ágyból :)

már reggel éreztem, h vmi nem stimmel, de azt hittem, h csak azért fáj a hátam, mert nem terültem el szokás szerint az ágyon, mint a nagyalföld. bementem dolgozni, és egyre szarabb lett. fájt mindenem, a fagyiskanalat nem tudtam megfogni, rosszul láttam, nem tudtam nyelni. persze a primkó és kárörvendő kollégák csak vihogtak, h biztos hosszú volt az éjszaka... anyátok nyuszikáim! aztán mikor már az egyik törzsutas is megjegyezte, h hiperszarul nézek ki, megeresztettem egy telefont a tulajnak, h inkább nem várnám meg, míg megfejelem a kávégépet... hazajöttem, lázmérő be-38,7. dokihoz el (gyártvez vitt kocsival, h ő is mindig megnyeri magának a mentős feladatokat), kaptam gyógyszert. 

na este elaludtam, de éjjel kb óránként felébredtem, h nem tudok nyelni. majd hajnali fél 6kor csörgött a telefonom, a barátnőm hívott, h ellopták a kulcsát, és vigyem ki neki a moszkvára az enyémet (merthogy nekem van a lakásához kulcsom). mit ne mondjak, nem volt őszinte a mosolyom. ezután a kör után egész nap 39-es lázzal döglöttem. 

de azóta viszonylag csönd. báááár, itt volt rogánantal, hozott húslevest :) hát nem cukiság? 

 az én életem hullámvasút. valahogy mindig úgy alakul, h sokáig semmi, kuporgok a lejtőben és szénné unom magamat. nem látok ki, nem látok semmit, nem is történik semmi, és én ilyenkor szeretnék kiszállni. 

most viszont megint megindultam felfelé, kezd emelkedni az adrenalinszint, eltévesztem az irányokat, van, h megmozdul bennem a sör meg a virsli, de egészében élvezem, és nem azért üvöltök mert élek, hanem mert sodor a lendület és... 

na jó, ez nem filozófia dolgozat, próbálom megírni, h most mi az isten haragja van velem. 

szóval: 1)felbukkant személy a múltamból, aki nagyon fontos, nagyon szeretem, kívánom, de családja van. oké, nem vagyok annyira erkölcsös, h ez zavarjon, de életpályamodellnek ez karcsú. mint tudjuk a férfiak 99%-a nem válik el, és persze, miattam ne is tegye, esetleg kiderül, h nem erre gondolt, akkor én lennék az aljadék, aki feldúlta a fészekmeleget. meg amúgy is az vagyok. 

2) vendégek a cukiból. az összesről kiderült, h van felesége+gyereke/barátnője+gyereke... na most éljen. magyarázatot lásd fenn. 

3) az alattam lakó nagyon helyes fiúnak, aki tegnap meghívott sütögetésre, szintén van barátnője. ettől függetlenül, milyen meglepő, ő is rám hajtott. 

4) ma hosszú idő után ismét fellátogattam arra a társkeresőre, ahol jófiút találtam. ott várt egy üzenet egy fickótól. kicsit hasonlít rogán antalra, de vmi megtetszett benne. így válaszoltam. aztán leveleztünk. 2 óra sem telt el és találkoztunk, és az a 3 órás randi kb 2,5 percnek tűnt.... de csak smároltunk, nem akartam "elbaszni". és holnap is találkozunk. és filmet nézünk majd. 

és a sors, ez a nagy francia vígjátékíró történetesen úgy intézte, h rogánantal a jófiú volt osztálytársa. bezony. megnéztem a fészbukon, és ott virított, h egy közös ismerős. megnéztem ki az, és majdnem leborultam az ágyról. aztán rákérdeztem, és elmeséltem a storyt-vagy majdnem a teljes storyt :D mindenesetre nem is én lennék, komolyan. 

 háááát, az a nagy helyzet, h valahogy megsokszorozódott a rajongóim száma, lassan striguláznom kell. 

történt ugyanis, h ma a vendégek, helyesebben a vendégek közül a férfi nem képviselői csapatostul rajzottak körülöttem. én nemtom milyen szagot árasztok, de dögöljek meg, mint a kutyák... vagy macskák bagzáskor, vagy a fajdok násztánca, nemkívánt törlendő. 

a szépszemű vendég volt a sorban az első, akivel tegnap taliztam volna, csak a csoporttárs miatt lemondtam. ma is bejött nyalni egyet, elkérte a telszámomat, ki a teraszra. oké. majd két perc múlva befutott az a pasas, aki a telefonon hívogatott a cukiban (erről tettem már említést?) kért egy kávét, beszélgettünk, aztán elhúzott, de 5 perc múlva csörgött a melóhelyi telefon, naná, h ő-még jó, h a házisárkány szabadnapos volt. na, megadtam neki is a számom, kértem, h inkább ezen. oké. kimentem teraszt szedni, ott ül egy harmadik törzsutas, basztatja az ájfonját, mert neki olyan is van, valami zongoraszerű izén játszizott, és közölte, h ezt nekem találta ki. ó mondom, zseniális.... ezen kívül már csak a szokásos pina coládás vicceket sütötték el uszkve hatszázezren. szal ma sem unatkoztam. 

de megyek zuhanyni, a változatosság kedvéért ma sem maradok itthon. és holna szépszemű... nyammm!

 egyszerűen kriminális volt a napom. egyik fele. a másik meg... hát nem kriminális, de a boldogság sem vet szét. elég fura az életem, és néha annyi minden jön egyszerre. és ami jön, az sem úgy jön, h hudejó lenne. vagy nem tom, nem látok a jövőbe.... most arra lenne szükségem, h valaki meegszeretgessen. átöleljen vagy ilyesmi. hiányzik a kontaktolás. 

szal a lényeg, mielőtt nagyon belemegyek a málnásba: a zseniális főnököm úgy leszervete a kollégák szabadságát,h ma ketten izzadtunk kinn a pultban, a házisárkány meg hátul rohadt a "vegykonyhában". és történetesen ma az összes környékbeli paraszt ott tobzódott, de válogatottnál válogatottabb idiótákat sodort oda a balszerencse... persze voltak jóarcok is, pl két fickó, elvileg az egyikkel randiztam volna zárás után, de ez átkerült holnapra-mert a csoporttársam, aki khm, nagyon tetszik, bejelentkezett, h eljönne elém a melóba, és csinálunk valamit. nosza! elcsomagoltam neki egy flódnit, mert nagyon szereti. 

elmentünk a környéki reptérre, leültünk a fűbe, néztük a naplementét, beszélgettünk. jól esett a csönd, meg az illatok, meg a levegő, meg minden. jól esett, h lehet beszélgetni valakivel, és nem csak arról, h mit ír a blikk-a melóhelyemen többek között ettől kaparom a falat, egymás kezéből tépik ki azt a szart, h mi van alekosz nőjével.... néha félek, h leépülök szellemileg :D 

aztán átmentünk megnézni bián a viaduktot, és ott is ültünk kicsit. és láttunk két sünit. és megettük a flódnit. 

semmi a világon nem történt, a legkomolyabb kontakt ami esett, az a két puszi volt búcsúzásnál. és ettől jól is érzem magam, meg nem is. egyrészt ugye, ennyire könnyen nem tudok túllépni a jófiún, és szeretnék neki adni még egy esélyt. másrészt ugye a csoporttársam, és hát... már egyszer tapasztaltam ebben a témakörben, h házinyúlra jobb nem lőni. DE! mi már régóta kerülgetjük egymást, azonkívül, nem hiszem, h csak azért puccba vágta volna magát, és eljön értem meló után, és leül velem ott a szúrós réten, mert szereti a flódnit vagy haverkodni akar.... sok csoporttársammal haverkodom, de arra ott a fészbuk, meg az előadásokon találkozunk, azt csá. és ami miatt kicsit szomorú vagyok, az az, amit már említettem, h iszonyúan vágyom a szeretgetésre. nagyonnagyonnagyon.... 

jajjjjvalakisegítsen. 

 háttttőőő,, kurva ideges vagyok. A jófiú becsődölt. 

Rohadtul vártam már, h dugjunk egy jóízűt, én anélkül sajna nem működöm. a csendes-óceáni állapot fennállt ma is, csak az estére tudtam gondolni. erre idejön és NEM ÁLL FEL NEKI!!!!!!!!!!! baaaaazmeeeeeeggg! és el is kotródott. ugyanis rohadtul ideges lettem, attól, h ő is ideges, és kimentem rágyújtani az x-edik sikertelen kísérlet után. meg az egész ilyen nagyon kamaszos volt, amiből én már rohadtul kinőttem, helyesebben bele se. szóval fekszünk az ágyon (még az elején, mikor megérkezett), beszélgetünk ugye (mégse vagyunk állatok, h csak úgy durrbele... dehogynem! én igen!) na és akkor a napi témákról átváltott, h ő mindig használ gumit, mert rohadtul fél az AIDS-től, és, h egyszer azt hitte, h az, de kiderült mégsem, mert volt szűrésen meg mifene, és h az oráltól is fél, de nem miattam.... na ezt így hallgatni feletébb lélekemelő volt. oké, végülis igaza van, éljen a bizonságos szex, halleluja, csak nem tom, nekem ez eddig így külön megbeszélés és excel táblázat nélkül is összejött. de lehet csak én vagyok defektes. vagy egy ordas nagy kurva, aki gumival a farzsebében kel és fekszik, de erről még sosem monologizáltam eksön előtt... 

aztán levarázsoltam róla a gatyát meg az inget, elkezdtünk tapizni... huha, kezd jó lenni. de egyszer csak felpattant, h ő akkor kimegy fogat mosni. iszonyúan elkezdtem röhögni, ott fekszem egy szál bugyiban. én a sokak által irigyelt testű tigrisnő, és a pasas, akinek rajtam kéne munkálkodni, kimegy fogat mosni.... aztán kérdezte min röhögök, mondtam semmin. erre sztem megsértődött, közölte, h ő ilyen tiszta ember, és tényleg kiment fogat mosni. UFF! 

visszajött, oké, kezdjük előlről. közben én is lenyugodtam, sőt még kicsit szégyelltem is magam, h uristen, milyen romlott ribanc vagyok, h én a NAGY ELSŐ előtt nem vagyok zavarban, helyette már arról fantáziálok, h hátulról tömköd és a seggemet csapkodja meg ilyenek. ő meg bezzeg így készül, meg fontos neki meg minden. oké, akkor simuljunk. de csak nem áll fel!!!!! pfffff, na rettenetesen simogatta a combomat, de a bugyimba nem nyúlt be. kicsit meguntam és közöltem, h a combomon nem fogok elélvezni. na akkor lejjebb  tendált, de még mielőtt tényleg jó lehetett volna, megkérdezte "ugye most elélveztél?" na ez volt az a momentum, amikor eldurrant az agyam, és kimentem cigizni. mire visszajöttem felöltözött, és közölte, h ő most olyan szinten égett rommá, h inkább hazamegy. igazi férfi. 

szóval: igazi férfit keresek ismét. aki becsületesen megdolgozna!