szóval igen, tudom meredek ez az egész, amin töröm a kis fejemet. és én ennél sokkal okosabb meg tehetségesebb meg akármilyenebb vagyok. de nincs lehetőségem ezt bebizonyítani... számtalan helyre küldtem önéletrajzot, nem és nem kellek. és én csak azt tudom, h egy életem van, és egyszer kell jól csinálnom, h ne úgy kelljen élnem, mint mondjuk anyámnak, aki lassan 50éves, látástól mikulásig dolgozik, nyaralni nem tud, semmire nincs pénze, és állandóan csak szív. na ezt nem. és azt se szeretném, ha neki még sokáig így kellene tengetnie a mindennapjait.
akárhogy is, de élnem kell azzal az adottsággal, h fél perc alatt bárkit leveszek a lábáról. nem a Főnök (őt így fogom hívni) az egyetlen potenciális megmentő, aki felmerült, mint lehetőség. Ott van Haboskávé is (egy vendég), aki szintén ostromol. telefonon, emilben, fészbukon. szintén volna lehetősége arra, h kicsit könnyítsen az életemen.
mondjuk, ha nem érzenék vonzalmat, biztos nem csinálnám. megjátszani hosszútávon nem tudnám. próbáltam, még tavaly, de az a pasas szintén pénzeszsák volt, és csak az-az érintését sem bírtam elviselni, uh másfél hét után feladtam a küzdelmet önmagammal, és beintettem neki, mondjuk ezt érthetően nem kultiválta, de ez már egy másik story. szóval minden áron, bármi áron azt nem. amíg tudnám szeretni, amíg vonzódom hozzá, addig meg miért ne? miért ne lehetne egy kicsit könnyebb? nem tudok hinni a népmesékben, h hosszas szívás után megkapod méltó jutalmadat. ez már nem az a világ sajnos.
ráadásul mindkét pasas tud udvarolni, úgy, ahogy én szeretném, és ahogyan társkeresősöktől vártam volna. érdekes nem? társkereső-ahol mindenki le akarja nyomni a fejem, közben meg az adatlapján komoly kapcsolatot keres. itt meg, ahol azt várnám (most a Főnökről beszélek), h az önéletrajzom után kíváncsi arra is, h mekkorára tudom nyitni a számat, a pasas csokit hoz nekem, megkérdezi melyik a kedvenc virágom, elvisz megmutatni egy gyönyörű kilátást... Haboskávé felhív, csak hogy Kosztolányi verset mondjon... mi ez? mi ez a világ ahol élünk, ahol minden fordítva van?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.