Olyan jó, h van ez a blog, ahova írhatok... ha nem lenne, vlsz a turulmadárra mászva kiabálnék a Szabadság-híd tetején, h "boldog vagyok és szerelmes"! 

Mert nekem van Valakim. és Valakinek vagyok én. már nem magam alkotok külön világot, hanem ketten teremtjük meg a saját Univerzumunkat. amikor egymás szemébe nézünk, és megáll a Föld.

Tegnap este is együtt voltunk. azt mondta szerelmes belém, és velem szeretne lenni mindig. olyan dolgokat mondott, hogy szeretné velem megélni, amelyek teljesen hétköznapiak, de együtt átélni a mindennapos mennyország lenne. jövőt tervez velem, és ez annyira, kimondhatatlanul jó, h sírni tudnék a boldogságtól. 

én soha nem akartam férjhez menni. úgy gondoltam, minek? de ha Ő kérne, két perc múlva a felesége lennék. gyereket szeretnék tőle, és esténkémt fogni a kezét, és sokmindent, de legfőképpen, egyszerűen csak létezni mellette. 

nem lehetek elég hálás a Sorsnak, hogy elküldte nekem, és éppen most. Megmentett sokmindentől. a többieket kidobtam, egytől egyig, sem találka, sem telefon, de még egy e-mail se. rajta kívül senki nem kell. és persze itt az agypara, amivel nem is foglalkozom. ha nem jött volna, biztos itt rettegnék és önsajnálnék, de most tudom, hogy élni fogok, minden rendben lesz, és miatta és vele fogok élni, és vigyázni fog rám. ok, kedden azért elmegyek MR vizsgálatra, de nem félek tőle. egészséges vagyok és boldog. az a két folt meg bőven elfér, úgyse látszik kívülről :D 

a munka miatt sem aggódom. igazából mióta itt van velem Valaki, semmi feszültség nincs bennem-maximum annyi, hogy remegek a hiányától, ha nincs velem. de ahogyan tegnap este is átölelt, és percekig csak szorított a Moszkván, hát ettől az érzéstől könnyebb lesz a lelkem. Most is számolom a perceket, hogy mikor merülünk el újra egymásban... 

teljesen elment az eszem. de imádom.