az én életem hullámvasút. valahogy mindig úgy alakul, h sokáig semmi, kuporgok a lejtőben és szénné unom magamat. nem látok ki, nem látok semmit, nem is történik semmi, és én ilyenkor szeretnék kiszállni. 

most viszont megint megindultam felfelé, kezd emelkedni az adrenalinszint, eltévesztem az irányokat, van, h megmozdul bennem a sör meg a virsli, de egészében élvezem, és nem azért üvöltök mert élek, hanem mert sodor a lendület és... 

na jó, ez nem filozófia dolgozat, próbálom megírni, h most mi az isten haragja van velem. 

szóval: 1)felbukkant személy a múltamból, aki nagyon fontos, nagyon szeretem, kívánom, de családja van. oké, nem vagyok annyira erkölcsös, h ez zavarjon, de életpályamodellnek ez karcsú. mint tudjuk a férfiak 99%-a nem válik el, és persze, miattam ne is tegye, esetleg kiderül, h nem erre gondolt, akkor én lennék az aljadék, aki feldúlta a fészekmeleget. meg amúgy is az vagyok. 

2) vendégek a cukiból. az összesről kiderült, h van felesége+gyereke/barátnője+gyereke... na most éljen. magyarázatot lásd fenn. 

3) az alattam lakó nagyon helyes fiúnak, aki tegnap meghívott sütögetésre, szintén van barátnője. ettől függetlenül, milyen meglepő, ő is rám hajtott. 

4) ma hosszú idő után ismét fellátogattam arra a társkeresőre, ahol jófiút találtam. ott várt egy üzenet egy fickótól. kicsit hasonlít rogán antalra, de vmi megtetszett benne. így válaszoltam. aztán leveleztünk. 2 óra sem telt el és találkoztunk, és az a 3 órás randi kb 2,5 percnek tűnt.... de csak smároltunk, nem akartam "elbaszni". és holnap is találkozunk. és filmet nézünk majd. 

és a sors, ez a nagy francia vígjátékíró történetesen úgy intézte, h rogánantal a jófiú volt osztálytársa. bezony. megnéztem a fészbukon, és ott virított, h egy közös ismerős. megnéztem ki az, és majdnem leborultam az ágyról. aztán rákérdeztem, és elmeséltem a storyt-vagy majdnem a teljes storyt :D mindenesetre nem is én lennék, komolyan.