szal sikerült magamat lelkileg totálisan leamortizálni. nagyon durván kész vagyok, és nem tudom meddig bírom cérnával. 

a legújabbak a pániktünetek, amiket sikerül produkálnom. minden átmenet nélköl elkezd hullámozni a szoba, mintha ittam volna nem keveser. izzadok, közben fázom. nem kapok levegőt, szorít a mellkasom, szorít a torkom... persze nem egyszerre, ezeknek a dolgoknak változatos kombinációja szokott előfordulni, h biztos ami biztos, ne unatkozzam... az egyik ismerősöm javasolta, h forduljak talán orvoshoz, mert ez nem tréfa-akár tényleg "csak" lelki eredetű, akár esetleg valami szervi bajom van. de nekem se pénzem, se időm erre az egész macerára. mondjuk valamit ki kell találni, mert pénteken majdnem lefejeltem a fagyispultot, mikor rám jött benn ez a szar. és ha esetleg valakire ráborítok valamit, mert megindul velem a tér, abból kurva nagy cirkusz lesz, az tuti... 

a Főnök (tudjátok AZ a fickó) szintén javasolta, h forduljak vmi szakemberhez. meg mondta, h aggódik meg minden. meg lelkiismeretfurdalása van miattam, mert én munkára jelentkeztem, ehhez képest most már minden este kézenfogva andalgunk egy közeli tó partján és mindenféléről beszélgetünk-ápolgatjuk egymás lelkét. ja igen, az a meló: adódott náluk némi szar, de ezt nem ecsetelem, mert titoktartást fogadtam. és nem akarok lófejet az ágyamba  :) szal most ezért bizonytalan, h hol leszek én az ő életében. br isten az atyám, nekem az is rohadt jól esik, h hív, ír, minden este jön, elvisz, sétálunk, puszilgat, fogja a kezemet, kaját hoz, meg ilyesmi.... lehet bárhogy facsarni, de ilyen pasi mostanában nem nagyon jutott. 

a másikpasi, Haboskávé is nagyon cuki, de egy fokkal tartózkodóbb. Főnök leszarja, h mit gondolnak róla, vagy rólunk ha meglátnak Haboskávé szerintem kicsit konzervativabb. bár a fene tudja, mert a múltkor meg, mikor elvitt kajálni, minden zavar nélkül fogta meg a kezemet, és amikor sétáltunk (szintén kézenfogva) magához húzott és szintúgy leszarta az esetleges véleményeket. ja és péntek este pizzát sütött nekem :) és ha hozzá megyek, mindig óriási habos fürdőt csinál, ami annyira jó. kicsit elkényeztetnek, de nagyon élvezem. 

egyébként most volt az első szabad hétvégém, és hazamentem-mármint anyámékhoz (apám elfelejtett szólni, h már nem nyaralnak, így őket kihagytam a kékszalag túrából). igazából semmi extra. anyámmal mélyebb dolgokról beszélgetni elég meddő kísérlet. a pánikparámat elő se adtam, ugyanis szerinte pánikbetegség nem létezik, azt az unatkozó celebek találták ki. na most nem unatkozom és celeb sem vagyok, de kurvára szarul érzem magam, és nagyon jól esne, ha ezt gyakorlatilag idegen férfiakon kívül anyám is komolyan venné, de kinek mi jutott... nekem a férfiak, és laglább ők vannak. meg amúgy is-ha elkezdek valamit mesélni, anyám két mondta után elkezdi a saját dolgait... mindegy, h kutya, macska vagy munka story, az övé tuti izgalmasabb és fontosabb. így inkább hagyom őt kibontakozni. 

annyi fáradt vagyok, h el se tudom mondani. iszonyú aluszékony lettem, legszívesebben ki se másznék az ágyból. jobban belegondolva ez nem csak egy frázis, ha tehetném ki se lépnék a szobából...