egyszerűen kriminális volt a napom. egyik fele. a másik meg... hát nem kriminális, de a boldogság sem vet szét. elég fura az életem, és néha annyi minden jön egyszerre. és ami jön, az sem úgy jön, h hudejó lenne. vagy nem tom, nem látok a jövőbe.... most arra lenne szükségem, h valaki meegszeretgessen. átöleljen vagy ilyesmi. hiányzik a kontaktolás.
szal a lényeg, mielőtt nagyon belemegyek a málnásba: a zseniális főnököm úgy leszervete a kollégák szabadságát,h ma ketten izzadtunk kinn a pultban, a házisárkány meg hátul rohadt a "vegykonyhában". és történetesen ma az összes környékbeli paraszt ott tobzódott, de válogatottnál válogatottabb idiótákat sodort oda a balszerencse... persze voltak jóarcok is, pl két fickó, elvileg az egyikkel randiztam volna zárás után, de ez átkerült holnapra-mert a csoporttársam, aki khm, nagyon tetszik, bejelentkezett, h eljönne elém a melóba, és csinálunk valamit. nosza! elcsomagoltam neki egy flódnit, mert nagyon szereti.
elmentünk a környéki reptérre, leültünk a fűbe, néztük a naplementét, beszélgettünk. jól esett a csönd, meg az illatok, meg a levegő, meg minden. jól esett, h lehet beszélgetni valakivel, és nem csak arról, h mit ír a blikk-a melóhelyemen többek között ettől kaparom a falat, egymás kezéből tépik ki azt a szart, h mi van alekosz nőjével.... néha félek, h leépülök szellemileg :D
aztán átmentünk megnézni bián a viaduktot, és ott is ültünk kicsit. és láttunk két sünit. és megettük a flódnit.
semmi a világon nem történt, a legkomolyabb kontakt ami esett, az a két puszi volt búcsúzásnál. és ettől jól is érzem magam, meg nem is. egyrészt ugye, ennyire könnyen nem tudok túllépni a jófiún, és szeretnék neki adni még egy esélyt. másrészt ugye a csoporttársam, és hát... már egyszer tapasztaltam ebben a témakörben, h házinyúlra jobb nem lőni. DE! mi már régóta kerülgetjük egymást, azonkívül, nem hiszem, h csak azért puccba vágta volna magát, és eljön értem meló után, és leül velem ott a szúrós réten, mert szereti a flódnit vagy haverkodni akar.... sok csoporttársammal haverkodom, de arra ott a fészbuk, meg az előadásokon találkozunk, azt csá. és ami miatt kicsit szomorú vagyok, az az, amit már említettem, h iszonyúan vágyom a szeretgetésre. nagyonnagyonnagyon....
jajjjjvalakisegítsen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.