nem nagyon volt mostanság szabad estém az írásra, meg mondjuk idegrendszerem se sok... 

egyre fáradtabb vagyok és egyre nehezebben viselem a napi 10 óra tömény szivatást. nem akarom utálni az embereket, de sajnos lassan már válogatás nélkül, ránézésre gyűlölöm az összeset, és szép lassan csavarodok be. 

tegnap sajnis nagyon elborult az agyam. egész nap én csináltam mindent, mert a kolléganőmnek  nem volt kedve dolgozni-hol cigizett, ol telefonált, hol boltba ment, ha egyik sem, akkor meg népes retyerutyája jött be pletyizni. és egy ilyen nap vége felé talált meg a tulaj azzal, h nem cserélek elég gyorsan pénztárgépszalagot, stb. kurvára ideges lettem, és nem tudtam megszólalni, h konkrétan én abban a szarban nem is tudok egyáltalán szalagot cserélni, mert NEM MUTATTA MEG SENKI, H HOGYAN KELL. és amikor én nem tudok megszólalni, akkor van a nagyon nagy baj. elkezdtem fehéredni, és éreztem, h neki fogok menni a tulajnak. szerintem ő is levette, h valami van, mert elköszönt és kiment. annyi előnye volt, h a pult két oldalán álltunk, és közel volt az ajtóhoz. miután elment, még telibe rugdostam a mosogatót, majd közöltem a kolléganőmmel, h én elmegyek, ha észreveszi a tulaj vagy a házisárkány és kirúgnak akkor további jó munkát. és elmentem. 

azért nem őrültem meg, mert találkoztam az egyik lovagommal (meséltem, h osztódással szaporodnak?) kidühöngtem magam, ő hazavitt, csinált nekem fürdőt és kényeztetett. még virágot is kaptam a névnapomra! (na hogyan hívnak engem?)

azán hazahozott, és jött a másik lovag, aki ugyebár személyi asszisztenst keres (vóbezony, közben udvarlóvá lépett elő, a drágám). megsimizte a fejem és hozzábújhattam, még jobban megnyugodtam. most is őt várom, ő most akar felköszönteni :) 

annyira sajnos még ő sem bírt lenyugtatni, h ma ne remegjek az idegességtől, és persze a kolléganőm ma is szart a fejemre, ugyanúgy mászkált, én meg csináljak amit akarok... klassz. mindenesetre megkérem a lovagom, h sürgősen találjuk ki mi is lesz ezzel az asszisztenciával. mert kicsit kezdek bekattanni..