agyf@sztalanító

 hiányzott már nagyon az írás, csak éppen ez az elmúlt egy hónap... hát, kitermelt némi agyf@szt. na meg a régi blogomat otthagytam a picsába, gyakorlatilag bármit írhattam vóna, kurva maradtam vóna.... kell ez nekem? neeeeem.

mellesleg baromi éhes vagyok, ami mellesleg annyire nem klassz így nullaóraötperckor. 

hogy mért núlájf? egy hónapja kirugtak a munkahelyemről, megutáltam az albérletemet, és zsinórban fürödtem be  a pasikkal. hát ezek is agyf@sznövelő tényezők, de naggyon. ja és közeledett a vizsgaidőszak. kezdtem bekattanni. Igazából már nagyon kényszerzubbonyérett voltam, amikor egy csoptársam (akivel korábban csak kgstztünk, magyarán érzelmek nélkül működött a hókamóka), kitalálta, h nekünk járni kéne. rá is bólintottam, mert mért ne, aranyos volt meg izé, meg kéne a normális élet. szal nagyban segített átvészelni a kirúgás-munkakeresés kérdéskört. Aztán megoldódott a kégliiszony is-mikor már azon a határon voltam, h a gangon részegen üvöltöző szomszéd nénit (!!!) nemes egyszerűséggel kifejelem a papucsából, mert így baszott nehéz Marxot tanulni, nos ekkor jött a megoldás-szintén csoptárs Szerénke és az ő bérleménye, amiben egy komplett szint áll a rendelkezésemre-potompénzért. nyihááá, senkitöbbetharmadszor. 

A kgst-s kolléga a maga módján a költözésben is segített, a maga módján. kiderült, h baromi lusta szegény. na én ezt nehezen tolerálom egy pasinál, mert ha én megfogom azt a harminckilós dobozt, akkor apám te még fütyülhetsz is mellé. szal kiderült, h exkgst egy elkényeztetett, puha, kocka. na ez se tartott sokáig.... 

végesvégül, soksoksok agyf@szgeneráló állásinterjú után (asszem ez lesz majd külön bejegyzés)-holnap kezdem a munkát. elég annyi-asszem unatkozni nem fogok. de amíg ide eljutottunk....