Végre megtaláltad a helyed és kölcsönösen kihasználjátok egymást a pasikkal. :)

Egy bajom van ezekkel a bejegyzésekkel. Túlságosan kerek egészek. Ezért művinek tűnnek. Ugyanakkor ellentmondásosak: a bekezdések, a tagolás, jó mondatalkotás megvan, de nem nagybetűkkel kezdődnek a mondatok. Mintha ez utóbbival akarnád ellensúlyozni hogy tudsz írni, túlságosan is "profinak" tűnően.

Olyan érzésem van, hogy egy szappanoperát olvasok, aminek van ugyan némi valóságalapja, de a pénzes főnök és a többi csak dramaturgiai elem. :)

Nyugodtan töröld a hozzászólásom, ha gáz, miután elolvastad, nehogy más is elolvashassa. ;)

szia :)
nézd, nekiállhatnék bizonygatni, h ez az én életem. minek? ha nem hiszed, olvasd az irodalmi értéke miatt :D
én beszélni is kereken és összefüggően szoktam, ezért szeretnek hallgatni is. igen, jól el tudom mesélni, és le tudom írni az eseményekben éppen nem szegény életemet. ha nem tudnék fogalmazni, nem írnék blogot. nem titkolt szándékom egyébként, h "rendesen" írjak is. úgy értem regényt. na az fikciókkal tarkított cucc lesz, ez meg a valóság szivem :) ja és nincs türelmem a nagybetűkhöz!

Ok. Akkor valódi minden. Így csak simán gáz. ;)

gáz nem gáz evvan, az élet nem habostorma, de ugye citrom-martini :)
én is szeretnék ám egy olyan pasit, akinek ha a szívemet kínálom nem a pinámat veszi el. ha tudsz ilyet szólj. én nem tudok.

Lehet, hogy pinán keresztül kínálod a szíved, ezért olyan nagyon nem is akarnak továbbmenni. Már ha egyáltalán észreveszik azt a szívet.

De kezdhetnéd akár azzal is, hogy nem vagy lusta nagybetűket írni. ;)

Viszont van egy olyan sanda gyanúm, hogy egészen jó neked ez az állapot, s egy - úgymond - rendes fickót unalmasnak tartanál, mert "csak" szeret.

Pizsamás, szerintem elbaltázod, de meg sem próbállak visszatartani. Azt hiszem ez is olyan, amit csak akkor értesz meg, ha átéled. Ha sikerül túlélni (ha nem), más ember leszel utána. Okosabb. Türelmesebb.

Másik dolog: egzisztencia. Bizony, mondtam korábban is.

Harmadrészt kicsit elszomorítottál. Még a szemem is bepárásodott. Arról nem szólok, hogy bolond vagyok, tény, az érthető része miatt. De több réteggel mélyebben feltárt komponens, ami megalapozza az érzést: az irányítás, a saját életed irányításának gyengesége (vagy hektikussága).

Májne Dámen und Herren!

Midőn visszatértem a kéthetes szabiból, sűrű és meglepő események fogadtak :D
Tiszteletteljes főhajtás, egyperces néma csönd, ésatöbbi, ésatöbbi.
Először a bejegyzéseket olvastam, aztán a kommenteket is így vélhetően elég kusza lesz mindaz amit begéppuskázok.
Egyrészt – bár a net nyilvános – sem alkalmatlankodni, sem elefántkodni nem áll szándékomban, ezért ha irritálóvá válok, lehet szólni szépen. (Főleg hogy itt már randiról is szó esett ;) )
Másrészt mivel úgy látom hogy itt mindenki grafomán, csatlakoznék a körhöz. Én a suendoc.blog.hu-n nyomom, igaz mostanában kevés frissítéssel, de most van téma, lesz írás.

Nos, kedves Pizsamás, sok mindenben egyet kell értsek az előttem szólókkal. Nekem is megfordult a fejemben hogy esetleg ez a blog egy fake. Aztán arra jutottam, hogy jól körülnézve simán lehet ilyen életeket látni, tehát vélhetően csak számomra fura egy kicsit. Valamint talán nem is lényeges az, hogy saját vagy kitalált történetek-e ezek, a lényeg az hogy jók legyenek, és jól legyenek megírva. És itt most jelentőségteljesen, ám virtuálisan Nagyorrú felé tekintek. 
Nos, a netes társkeresőkről elég lesújtó a véleményem – ezzel egyetérteni egyáltalán nem szükséges – mintha tényleg mindenki csak ágyrajáró partner keresne ott. Ez persze nem baj, csak jó vele tisztában lenni. Ellenben szórakozásnak nem utolsó. Ha kedves Pizsamás, ilyen céllal látogatod, az teljesen rendben lévő dolog és mint látom eredménye is van szépecskén. Nagyobb elvárásokat támasztani azonban felesleges lenne.
A csoporttárs viselkedése nem egészen egyértelmű számomra. (Mivel pasi vagyok, másként értékelek bizonyos reakciókat). Lehet hogy egyszerűen töketlen. Ugyanúgy lehet még a következő is: Mint látjuk, Pizsamás egy impulzív személyiség, kezdeményező, eleven, értelmes, és kellőképpen határozott(nak látszik). Ez egy önbizalommal kevésbé megáldott hímegyedet arra a gondolatra vezethet, hogy nem fogja tudni kellően betölteni a klasszikus „férfiszerepet”, gyengébbnek bizonyul, csalódást kelt. És itt most nem a farkára gondoltam. Mivel azonban érzelmileg kötődik hozzád – azon túl persze hogy le szeretne fektetni – nem lép. És nem is a saját, inkább a te csalódásodtól fél. Valahol becsülendő.
A kék szemű, nagy orrú pasiról nem sok mondanivaló lehet. Egy-két éjszakás kalandnak tűnik részéről, azzal, hogy próbál tartalékolni egy kicsit a szűkös napokra is, hátha reciklálható nő vagy.
A főnökös történetnél viszont egyet kell értsek Csillagszeművel. Ez nagyon veszélyes, és nem is túl gusztusos játék – egyik részről sem. Valóban kényelmes, élvezhető, előnyökkel is jár. Csakhogy minden előnynek meg kell fizetni az árát. Vagy közvetlenül a Főnöknek, ami a szexen kívül adott esetben komoly megaláztatást és érzelmi traumát is jelenthet. Vagy abban az értelemben, hogy erre az életformára elég könnyen rá lehet kapni. És tényleg igaz, az már tényleg a lejtő. És onnantól kezdve az önbecsülés nevű luxusra kevés esély van. Persze ez is nézőpont kérdése, én kissé konzervatív vagyok ezen a téren, számomra a kurválkodás nem a készpénznél kezdődik. Bocsánat, nem bántani akartalak, kissé talán messzire is szaladtam ezekkel az okoskodásokkal.
Mélységesen tisztelem egyébként azt hogy munkából élsz és próbálsz boldogulni, még ha eléggé elkeserítő körülmények között is. A cukrászda valóban nem álommeló, főleg ilyen körülmények között…
Ami viszont feltűnt, hogy nagyon kevés szó esik nem férfiakról, nem „prédagyanús” alanyokról. Család, barátok, barátnők, régi ismerősök, szomszédok, stb. Ennek oka lehet, hogy ez a blog kimondottan ilyen témával jött létre – itt egy picit elszaladt a gondolatom a blog valódisága felé, de nem időzöm rajta – vagy pedig nincsenek ilyenek, esetleg rossz a viszony.
Ez bizony baj. Sokat tud lendítni az emberen a környezete, úgy mint ahogy le is tudja húzni. Ezt sem gondolom tovább, csak úgy feltűnt.
Na, berekesztem a szájmenést.
Mivel én nem vagyok egy dürrögős-udvarlós típus, tőlem csak egy röhögős-baráti sörözés telik, ezt viszont szívesen felajánlom.
Vale, mi filii!

szia :)
szívesen sörözöm barátilag, sőt!
nézd: család-sajnos nem túl szoros a viszony. két hónapja nem voltam otthon, arról, h apámék nyaralni mennek, az öcsém üzenőfali bejegyzéséből értesültem. szerinted?
barátok: lakótársam, Szerénke, akit már említettem. nem túl gyakran futunk össze, mikor én felkelek ő már dolgozik, mire hazaérek már a szárny alá dugja a fejét. másik barátnő citttrom, asszem már tettem rá utalást, de vele is ritkásan találkozom... na meg az nem túl érdekfeszítő, h két liba mit pusmog, nemdebár?

Háttér nélkül valóban nehéz. Családdal szerintem ápold a kapcsolatodat. Őket ha nem kényszerítenek rá, ne hagyd el. Ha normálisak, akkor melletted fognak állni, amiben tudnak. Nekem volt egyszer fél év, amíg közben egyszer beszéltem telefonon anyukámmal. De rossz időszak volt nekik.

sajnos nekem gyerekkorom óta ilyen a viszonyom velük. nem jó, nem rossz-semmilyen. ez talán rosszabb a rossznál. ha elmeséled, h de szar gyerekkorod volt, akkor sok mindent megértenek. az én szüleim nem ittak, nem vertek (jó, anyámtól mondjuk nagyon sokszor kaptam, de nem az a nadrágszíjas hurkásra verés...). amióta úgymond felnőtt vagyok, leszarják mi van velem. apámmal jó, ha egy héten egyszer beszélek. anyámat gyakrabban hívom, de ő meg csak a macskáiról beszél. amikor vakbélgyulladásom volt, 3 éve, egyik sem vette a fáradtságot, h meglátogasson. nem akarok panaszkodni, de ez nem szülő gyerek kapcsolat, hanem vmi konvencionális izé.

Csak hallgatni tudom, milyen szar a rossz vagy az ilyen semleges szülőkkel, meg elképzelni szerencsémre. Gondoltam, hátha a te szüleid is jók csak téged is magadra hagynak, ha te úgy döntesz, hogy azt szeretnéd.

Na igen, de mindenképpen értékes emberek azok a szülők, ha ilyen fantasztikus, okos, kedves, humoros, szép (szándékosan a legvégén) van. ;)

Ilyen lányuk van. Ez lemaradt.

@Nagyorrú: ez f@szság.

Inkább vígasztaló szavak. És nem az első fele az érdekes, hanem a második.

köszönöm fiúk :)
félreértés ne essék, nem haragszom a szüleimre, és sajnáltatni sem akarom magam. azt hiszem nekik korai volt a házasság és az amikor én jöttem.
na meg ők elváltak, én vagyok az egyetlen közös gyerek. féltesók vannak mindkét részről, de én vhol elvesztem a két család között. asszem vhol ezért is keresem az idősebb pasikat :)
bár a fasse tudja, nem vagyok Freud