igen, még mindig itthon lógatom a lógatnivalókat. na nem mintha annyira sietnék vissza, elvagyok a cuki nélkül is. 

Voltam megint a házidokinál. holnap újra vérvétel+gyógyszerek. A hangulatom ingadozik, a gyomrom nem túl jó. lassantudok csak lenyugodni, ha egyáltalán. az a baj, h a stressz meg miegymás rohadtul túlnőtte már azt a szintet, amit meg tudnék oldani egy kis szabadsággal. soha többet nem akarok visszamenni.

Úgy döntöttem, h leszarom a szülői elvárásokat, és visszatérek az eredeti pályámra. nem tudom említettem-e már, de nekem van egy színész végzettségem is. viszont az én drága jó szüleim (akiknek én állat orrba szájba meg akarok felelni), már kezdettől marhaságnak tartották a dolgot, én meg hagytam magam. szóval a papír a fiókba, pizsamás meg menjen szépen polgárilag elfogadott állást keresni, mert úgyse lesz belőle semmi. viszont, még mielőtt elkezdtem dolgozni a cukiban, regeltem egy ügynökségnél. most hívtak, h mehetek statkózni az egyik napi sorozatba, ma voltam is. és akkor megmozdult bennem valami. semmi bajom nem volt 3 órán keresztül, jól éreztem magam, pedig semmit nem kellett csinálnom, csak nézni ki a fejemből, de annyira ez az én világom, h azt is elfelejtettem, h hányingerem van az egyik fasza gyógyszertől. szóval eldöntöttem, h végigjárom az ügynökségeket és regisztrálok, nem fogom hagyni magam. ha a szüleim nem is támogatnak, de van aki legalább hisz bennem:Főnök, Haboskávé és Sün biztatnak, h csináljam, ők segítenek, amiben tudnak. hát csinálom. 

ja, ma beszéltem apámmal. megint előkerült a hány kiló vagyok, ugye nem hagytam abba a fogyókúrát című fejezet. kicsit eldurrant az agyam.( Nem tudom fiúk, nektek mond-e ez valamit, de elárulom, h "s"-es a méretem.) gyerekkorom óta kifogásolnak rajtam valamit, a hajam, a ruhám, a súlyom én meg már lassan undorodva gondolok az evésre is, állandóan azon vagyok, h megfeleljek... miért? azért mert tipikusan az a kamasz voltam, aki egyszer széltében, egyszer hosszában nő. volt amikor kövér voltam, aztán hosszra is nőttem. aztán a vakbélműtétem után híztam meg legközelebb, de az egy kicsit komplikáltabb kérdés volt, inkább egészségügyi. DE AZÓTA LEFOGYTAM!!! akkor mért kell csesztetni? szóval kicsit kiakadtam, főleg, h 3 perc múlva megkérdezte fater, h ha jönnek bp-re, milyen kaját hozzanak. mondtam, h köszönöm, de ne hozzanak semmit, mert utálok az evésre gondolni is, és állandóan azt hallgatom, h még fogynom kell, és ebből elegem van, uh beszüntettem az evést. hallottam, h fennakad a szeme, de egyszer ennek is ki kellett jönnie. egyszerűen nem értem, mért nem képesek elfogadni, olyannak amilyen vagyok, pláne, h nem vagyok bálna. 171 cm vagyok és 60 kg.A BMI-m 20,52,  na bumm! akkor miről beszélünk? ha akkora zsíros állat lennék, nyilván a férfikoszorú sem venne körül, de apám nem vagyok elég jó. milyen szerencse, h van testvérem. majd ő lesz a tökéletes, engem meg hagyjanak békén. 

egyébként az evés téma nekem tényleg gáz, nem csak a sértődöttség beszél belőlem. töltöttem fel képeket általam készített kajákról-de azt tudni kell, h én csakis másnak főzök, magamnak sosem. és akkor eszem, ha más eszik velem. most azért van kaja a hűtőben, mert a Főnök szatyorszám hordja. ha ő jön, még eszem is, de pl ha egyedül kell reggeliznem, akkor maximum egy kávé játszik, a felvágott megy a macskáknak. szóval én kirakatevő vagyok. tudom, gáz-de evvan. 

le kéne nyugodnom, felhúztam magam. gyakorlatilag a semmin. az a baj, h nem tudom elmagyarázni, h miért ennyire fontos amit apámék mondanak, holott ugye elég rég nem lakom otthon, és régen sem volt egyikük sem a szeretet és az akolmeleg mintaképe. én mégis állandóan csak a kedvükben akarok járni, de sosem sikerül. ez viszont nem gyengén frusztrál.... ahhh, tényleg nem tudom elmagyarázni. 

anyám, mennyi baromságot leírtam. ja, és holnap vérvétel. nemakarooom!