szóval az én életem egy hullámvasút-ezt ugyebár tudjuk. és igen, magamnak kavarom a szart, de a jót is. nem tudom mi lesz velem, mi lesz belőlem, jutok e valahova, vagy annyira depressziós leszek, h egy szép napon idő előtt távozom a világból. mindennek meg van bennem a lehetősége. bármi lehet velem, és vigyáznom kell, mikor mit döntök. instabil vagyok, és másokba akarok kapaszkodni.

a szarabbik része, h a Főnök meglátott, ahog kiszállok valaki másnak a kocsijából. ezen berágott. én valahogy kettősen értékeltem magamban a dolgot: egyrészről sajnáltam ezt a buktát (pedig a valaki más (nem Haboskávé) "csak" megcsókolt, semmi más nem történt) másrészről pedig valahol felháborodtam azon, h valaki leselkedik utánam, amit viszont mocskosul nem szeretek, pláne, h annak a valakinekmégiscsak otthon szundizik b. neje. mondjuk ma este eljött megint kutyát sétáltatni, és kibékültünk...

viszont (igen tudom, anyagias kurva vagyok) megismerkedtem újfent Valakivel. Sün (így néz ki) szintén nem a nyomorgó művész kategória, konkrétan alig bírtam bemászni a terepjárójába. ennek ellenére egy értelmes, nem beszűkült, nem anyagias fickó, ami határozottan tetszik. 7 órán át sétáltunk és beszélgettünk.

 namost. hogy ki lesz az a dicső lovag, aki kirángat a depiből, az még a jövő titka. én bízom benne, h egyszer csak kisüt a nap. annak ellenére ugyanis, h ennyien kényeztetnek, én kurvára magam alatt vagyok. oké, sok a bajom. nyilván egy hisztis picsának tűnök. de nekem tulkképpen nagyon egyszerű lenne a megoldás: valaki, aki itt van, és átölel. mindig.